Megkezdődtek a június 13-14 között megvalósuló Jelen-KÉP konferenciánk előkészítő munkálatai.

A szektorfejlesztő tevékenységünkön belül megvalósuló "civil társadalmi szalon" célja, hogy összegyűjtsük azokat a szereplőket a civil szektorból, akikben a jelen változó helyzetben is van erő, lendület, szenvedély a saját ügyük iránt, és egy olyan közös rezonanciát találjunk egymással, amely tovább vihető a civil szektor további, kisebb körei felé is.

A jelen helyzetben élő trendeket, folyamatokat, hatásokat fogjuk közösen értelmezni és utakat fogunk keresni a cselekvés, jövőformálás felé.

A konferencia plakátja itt található.

A szerveződő szalonkonferencia ügy-blogja az alábbi linken érhető el:

http://civilszektor.blogspot.com/

Az elmúlt néhány hónap tapasztalatai alapján idejét láttuk egy kicsit mélyebben körülnézni a civil szektor helyzetében, a célcsoportunkba tartozó szervezetek háza táján. Ezért úgy döntöttünk, készítünk egy gyors felmérést.

Kérdőívünkkel 2012 tavaszán a civil szektor érintő nagy változások folyamában szeretnénk felmérni azt, hogy a szervezetek milyen állapotban, helyzetben vannak és mi foglalkoztatja őket.

Fejlesztő szervezetként az a célunk, hogy tisztán lássuk azokat a területeket, ahol támogatni tudjuk a civil szervezeteket az új helyzet által elvárt megújulásban.

A kérdőívvel szeretnénk azt is felmérni, hogy van-e igény a civil szervezetekben olyan új tudások megszerzésére, amely képessé teszi őket az új helyzethez való alkalmazkodásra, s egyben választ szeretnénk találni arra is, hogy az általunk tervezett nyári egyetem megfelelő forma-e erre.

Várjuk a civil szervezetek válaszait, a felméréshez tartozó kérdőív az alábbi linken érhető el.

Figyelem!

meghosszabbítottuk HR másképp című képzésünk jelentkezési határidejét.

az új határidő: 2012. MÁRCIUS 20.

Ha beütjük a google-be az ingyenes szervezetfejlesztés szóösszetételt, 793 000 találatot kapunk. Ami nem sok, de nem is kevés. Mindenesetre, ha szervezeti elakadásban lévő tudatos nonprofit vezetőként részletesebb böngészésbe fognék, akkor biztosan találnék két-három olyan lehetőséget, amely által „ingyenesen" hozzájuthatok néhány „professzionális" tanácsadói naphoz, ami épp elég lehet, hogy továbblendítsen minket az elakadásainkban. Ha még ezen felül ügyes is vagyok, akkor akár egy éven át tudnám egymásra építeni a különböző helyről pályázott adomány-fejlesztői napokat és elégedetten dőlhetnék hátra, hogy biztosítottam a szervezet folyamatos fejlesztését, ezzel egy igényes vezetőnek tudhatom magam.

Válságos idők

A válság óta, különösen pedig az innovációs járulék megszűnésének hírével nehéz idők szelei fújnak a szervezetfejlesztőkre, tanácsadókra. De ki tudná jobban, mint mi, tanácsadók, akik jártasak vagyunk válságban és változásban, krízisben és átmenetben egyaránt, hogy a nehéz idők pozitív tulajdonságokkal is bírnak: megnövelik a kreativitást, mélyítik a felelősségérzetet, közelebb hozzák az embereket egymáshoz.

A CSR pedig ilyen módon, élő, és még élőbb téma tudott maradni mindezidáig. Szervezetfejlesztő körökben most válik csak igazán kedvelt témává.

Ha egy egyszerű művelettel összeadjuk az eddig elhangzottakat, az alábbi egyenlethez jutunk:

OD + CSR = NP OD

Vagyis: hogyan értelmezhető a társadalmi felelősségvállalás szervezetfejlesztők és tanácsadók körében? Vállalj felelősséget egy jó ügyért, adományozd a munkád és szakértelmed egy olyan szervezetnek, aki nonprofit módon, társadalmi felelősségvállalásból képvisel valami jót és ilyen módon az ő ügyüket segíted, támogatod.

Egyszerűnek tűnik. Mindemellett olyan érveket is felhoznak az ilyen típusú „önkéntesség" mellett, mint hogy ez a munka pozitívan hat a tanácsadó kiégésének megelőzésében, vissza tudja adni a saját munkájába vetett hitét, megerősíti a társadalmi hasznosság-érzetet, az által, hogy a tanácsadó elkötelezett, a világot valósan előremozdító, lelkes és hiteles emberekkel, csoportokkal találkozik, amilyenekkel meglehet, korábban, az üzleti szférában, nem sokszor akadt dolga.

Mi van a másik oldalon?

A nonprofit szervezetek körében sokkal kevésbé elterjedt a szervezetfejlesztés lehetősége, jó magyar szokás szerint nagyon gyakori a „saját hibáinkból tanulunk" szemlélet, illetve mivel a szervezetek jelentős részét önkéntesek működtetik, sokkal kevesebb a nonprofit szektorban a szervezetépítési, menedzsment és leadership tudás, és gyakran sokkal alacsonyabb az e téren tapasztalt tudatosság, mint az üzleti oldalon. A nonprofit szektorban ugyanakkor az elmúlt néhány évben egy jelentős fejlődés ment végbe e téren, köszönhetően azoknak a programoknak, amelyeket különböző nemzetközi és hazai forrásokból valósítottak meg kampányszerűen országszerte, valamint a szektor fejlesztéséért dolgozók szemléletformáló munkájának, illetve azoknak az elérhető képzéseknek és fejlesztő eszközöknek, amelyeket a nonprofit szervezetfejlesztők, illetve különböző képző intézmények dolgoztak ki és tettek elérhetővé az elmúlt években. Ennek köszönhetően egyrészt a nonprofit szektor élvonalát alkotó szervezetek tudatossága, szervezeti önreflexiója jelentősen megerősödött és megtanultak jól élni a szervezetfejlesztés kínálta eszközökkel. És emellett a nonprofit körökben is kialakult a „tréning-turizmus" és létrejöttek a képzési „mindenevők" körei, akik részt vesznek minden ingyenesen meghirdetett képzésben, de a tanult tudás nagy részét különböző okok miatt nem tudják hasznosítani.

Egészében véve azt mondhatjuk, hogy az utóbbi évek kapacitásfejlesztő munkájának eredményeképp a nagy szervezetek vezetőinek egy része tudatosabban és felkészültebben áll az új idők kihívásai elé, és a szervezetek egy részénél jobbak a menedzsment kapacitások, mint a szektor hőskorában. De a szektor nagy részét alkotó szervezetek működése még mindig hihetetlenül távol áll attól a közegtől, mint ami a vállalati szektorban zajló fejlesztések során tapasztalható (különösképpen azért, mert a szervezetfejlesztés vállalati ügyfelei tipikusan a nagyvállalatok, mivel leginkább ők engedhetik meg maguknak az ezzel járó költségeket, illetve a nagyvállalati kultúrában sokkal inkább bevett dolog a szervezetfejlesztés). Mindezt azért fontos kimondani, hogy lássuk a közegbeli különbségeket, hogy mit jelent az egyik vagy a másik szektorban dolgozni.

Az emberi tényezők és a belőlük fakadó jelenségek persze ugyanolyanok, ahogy mi emberek is természetünkben ugyanolyanok vagyunk attól függetlenül, hogy melyik szektorban dolgozunk.

És mi van a színfalak mögött?

Hogyha kicsit más szemszögből nézünk minderre, érdemes végignézni azt, hogy hosszú távon és járulékos módon milyen hatásokkal járnak még ezek a csr-ként végzett nonprofit szervezetfejlesztési folyamatok.

A hosszú távra mutató hatások közül a legerősebb az, hogy egy olyan „fiókban" tartja a szervezetfejlesztést, tanácsadást a nonprofit szervezetek körében, mint ami ingyenesen kapható, támogatásként elérhető és ilyen módon nem kell/nem érdemes fizetni érte. Ami szembemegy annak a szervezetfejlesztési alaptézisnek, hogy akkor van értelme fejlesztésbe fogni, ha a szervezet képes és hajlandó erőforrásokat mozgósítani azért, hogy a saját élete jobb legyen. Mindannyian tudjuk, az egyéni és a szervezeti változások esetében is milyen értéke van annak a „küzdelemnek", amivel megteremtjük magunk számára az újat és milyen fontos tisztában lenni azzal, hogy mindennek, a változásnak is ára van. Ha egy fejlesztési folyamatnak nincsen ára, csak „oda kell menni", az könnyen hozhat egy belső ellustulást, és mutathat az irányba, hogy az ilyen fejlesztési alkalmak welness találkozókká, nappali melegedővé váljanak. Vagyis, ami ingyen van, annak nem látjuk, nem is láthatjuk a valós értékét. Erről az a gyakori mondás juthat eszünkbe, amivel a nyugati gyógyászathoz szokott ismerőseink, amikor már nagyon betegek, belekortyolnak egy állítólag hatásos gyógyteába: „ha nem használ, legalább nem is árt". Egyszerű pszichológiai mechanizmus, hogy ha viszont „kemény" árat fizetünk valamiért, de legalábbis reálisat, mi magunk is sokkal motiváltabbá válunk arra, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a vásárolt terméket vagy szolgáltatást.

Az persze újabb kérdéseket vet fel, hogy a munkánk értéke és ára – téma az egyik legmélyebben lévő nonprofit mítoszhoz és tabuhoz kötődik, mely szerint a nonprofitságnak, a társadalmi szolgálatnak ellene való, eretnek dolog, ha bármilyen pénzt kérünk a munkánkért. Akik ebben a szellemben működnek a nonprofit szervezetek közül, általában mély önértékelési problémákkal küzdenek egyéni és szervezeti szinten is, és szinte kivétel nélkül képtelenek saját fenntarthatóságuk megteremtésére. Holott a nonprofit lét igazi értelmében nem azt jelenti, hogy nem fogadhatunk el pénzt, hanem pusztán azt, hogy minden bevételünket a választott társadalmi ügy érdekében hasznosítjuk (és ehhez az érdekhez hozzátartozik az is, hogy magát a szervezetet gazdaságilag is fenntartható módon legyünk képesek működtetni).

A másik vonatkozása az ingyenességnek, hogy megerősíti azt az eltartottsági csapdát, amelyben a magyar nonprofit szektor voltaképpen már a rendszerváltás óta vergődik. Abból kiindulva, hogy nonprofit szervezetek a társadalmi jó, közjó érdekében álló ügyeket szolgálnak, vagy olyan feladatokat vállalnak fel, amelyet a klasszikus államfelfogásban gondolkodva az állam feladata volna biztosítani, gyakran elvárják, hogy ezért a működésük és a szolgáltatásaik ellenértéke az állami oldal felől biztosítva legyen. Egyszerűbben szólva: amíg az állam feladatait végezzük, tartson is el bennünket „ő". Mindeközben pedig azt is elvárná a nonprofit szektor, hogy valós partnerként, „felnőttként" tekintsen rá az állam. De amíg a fenti eltartottság fennáll, nincs alapja a felnőtt-felnőtt párbeszédnek, sem pedig annak, hogy a nonprofit szektor saját lábára álljon, és elő tudja teremteni a működéséhez szükséges forrásokat.

Az ingyenesen elérhető szervezetfejlesztési szolgáltatás, ha nem is ugyanezt az eltartottságot idézi elő, de olyan üzenettel bír, mintha a nonprofit szervezetek a társadalom „rászorulói" lennének, akiket megillet az ilyen fajta segítség.

Mindeközben pedig az is érthető, ha a fejlesztést kérő szervezet, racionális pénzügyi számításokra hivatkozva nem a valós nonprofit-piaci áron elérhető szolgáltatást választja, amely egyenrangú felek tranzakcióját feltételezi, hanem azt, amelyik ingyen van, még akkor is, ha ez által a megsegített szerepébe helyezi magát. Így aztán a vásárlói racionalitás áldozataként könnyen ledőlnek annak a szemléletnek az eddig nagy nehezen megépített alapjai, hogy a fejlesztő munkának, mint minden más szolgáltatásnak valós ára van és hogy a nonprofit szervezetek hajlandóak legyenek a számukra nyújtott szolgáltatások piacán tudatos vásárlóként viselkedni.

Amit még fontos észrevenni, hogy mi történik mindeközben az ingyenes szolgáltatást nyújtó tanácsadó cégeknél, házon belül. A kiinduló állapot jellemzői közé tartozik az is, amit szintén tapasztalhatunk magunk körül, hogy a szervezetfejlesztési szolgáltatások piaca jelentősen megcsappant az elmúlt időszakban. Vannak tehát szabadon mozgatható erőforrások, viszont kevés a munka. Ezért aztán, az alkalmazott tanácsadók munkáltatása szempontjából szintén jól jön a lehetőség. Mivel klasszikusan a junior tanácsadók azok, akiket nehezebb a jelen helyzetben munkáltatni, jellemzően őket bízzák meg vállalataink ezzel az egyébként személyesen rendkívül motiváló feladattal. Vagyis az igénybevevők kapnak egy kevés gyakorlattal rendelkező, lelkes ifjú tanácsadót, aki az őt küldő cég módszereit és az ott tanult, piaci környezetre szabott gyakorlatokat valószínűleg kevés rutinnal rendelkezve, nehezen tudja átalakítani a nonprofit közegre.

Mi történik még? Tudjuk, az ilyen találkozások egyik legfontosabb járulékos hozadéka a kölcsönös (valóban kölcsönös) tanulás, a másik pedig a kapcsolatépítés, egymás iránti elköteleződés.

Azt a mondást, hogy „az a jól lezárt folyamat, amelynek a végén újabb megrendelést kapunk", csak viccből szoktuk elsütni fejlesztői körökben egymás között, de tudjuk, minden vicc mögött lapul valóságtartalom. És szívünket a kezünkre téve mondhatjuk, hogy legtöbb esetben, ha egy fejlesztési folyamat újabb megrendeléssel zárul, csak a második gondolatként merül fel bennünk tanácsadóként, hogy talán elkövettünk valami hibát, ha ilyen mértékben ragaszkodik hozzánk az ügyfél. Objektíve tehát minden ilyen fejlesztési folyamat magában rejti azt a fajta elköteleződést, bizalmat, hogy egy újabb elakadás vagy nehézség esetén ez a szervezet ismét minket fog megkeresni, még akkor is, ha már nem lesz ingyenes a szolgáltatás. Vagyis egy következő hatás a cég által elért piac kiszélesítése.

A kölcsönös tanulás másik vonatkozása pedig, hogy ez által a fejlesztést végző cégek és szakemberek elkezdik kiismerni magukat a nonprofit szektor működésében, amely tudás „hátha jó lesz még valamire". A jövőben elérhető fejlesztésre kiírt pályázati források szempontjából pedig mindez, valljuk be, hasznos tudás- és kapcsolati tőkének ígérkezik.

Ha mindezeket összefoglaljuk tehát, még azzal együtt is, hogy tudjuk, semmi sincs ingyen (mert az ingyenes szolgáltatást nyújtó tanácsadó munkáját is ki kell, hogy fizesse valaki. Ha nem az ügyfél, akkor a tanácsadó cég), tulajdonképpen ez az egyik oldalról csr-tevékenységként értelmezett szolgáltatás egy nonprofit üzletág megépítésébe tett, csr-szlenggel élve „zöldbe csomagolt" befektetésként is értelmezhető.

Ami nem baj, csupán szakmai etikai, illetve rendszerszemléleti kérdés. Szervezetfejlesztőktől joggal várható el, hogy amikor döntéseket hoznak saját üzleti tevékenységükről, vagy akár önkéntesként végzett tevékenységükről, olyan szintű tudatossággal és felelősséggel tegyék, amely magában foglalja azt is, hogy szélesebb társadalmi kontextusban vizsgálják meg a döntésük mögött húzódó igazi kérdéseket és a döntéssel járó következményeket is. Mint ahogyan a másik féltől is elvárható, hogy amikor „vásárol", akkor ne csak a termék árát, hanem azt is figyelembe vegye, hogy milyen következményeket vásárol egyben saját magára és az őt körülvevő rendszerre nézve.

Figyelmetekbe ajánljuk egy partnerszervezetünk, az Inspi-Ráció Egyesület hírlevelét és képzéseit: 

"Sok új esemény, változás zajlik most az Inspi-Ráció Egyesület háza táján, amit ezúton szeretnénk megosztani veletek.

A korábban már megszokott tréningjeinken, képzéseinken kívül ebben az évben már három új képzéssel bővült a palettánk! Egyre többen kerestek meg minket azzal az igénnyel, hogy szeretnék megtanulni azt, hogyan tudnák szervezeten belül javítani a kommunikációt, hogyan lehetne jól levezetni a megbeszéléseket, hogy mindenki véleményt mondhasson, aktív és hatékony résztvevőként legyen jelen a megbeszéléseken, és a döntési folyamatok is eredményesebbek legyenek.

Ezért kidolgoztunk egy olyan képzési programot, amelyben úgy gondoljuk, mindannyian megtaláljátok az igényeteknek, és a szervezeti vagy egyéni szükségleteknek leginkább megfelelő képzést.